fbpx
+36 20 984 0100 info@languagepro.hu

Legyőzheti-e a gépi fordítás az emberi fordítót?

Gépi fordítás vs. humán fordítás

Manapság egyre inkább elterjed, hogy a gépek egyre több szakmában jelennek meg és egyre inkább helyettesítik az embereket. De mi a helyzet a fordítással? Mi a különbség a gépi és az ember által végzett fordítás között?

Nézzük meg először az alapfogalmat!

„A gépi fordítás olyan automatikus fordítási eljárás, amelynek során egy adott nyelvű szöveget egy másik nyelvre számítógépes program segítségével fordítanak le.” (Wikipédia)

Többféle számítógépes program létezik, a nagyon kezdetleges szóról szóra gépi fordítástól a statisztikai alapú gépi fordításig. Ez utóbbi módszer egy beépített szövegkorpuszon alapul. A gép a fordítás előtt nagyszámú lefordított szöveget elemez, aminek során előáll egy szótár és egy nyelvtaniszabály-gyűjtemény, a fordítás ezek alapján történik. Ez a módszer ma igen népszerű, mert nem igényli az adott nyelvek ismeretét. A Pentagon és a Google Fordító ma ezt a módszert használja, mivel így nincs szüksége emberi közreműködésre a szabályok leírásához.

Nem gépi fordításnak, inkább fordítási segítségnek nevezhetjük az úgynevezett fordítástámogató eszközöket, szoftvereket (angolul CAT tools).  Ezek használatával saját fordítómemóriát építhet a fordító. Ezek a fordítástámogató eszközök megkönnyíti a munkát, mert az előzőleg a fordító által lefordított szövegeket raktározzák el, és a következő alkalommal, hasonló szövegnél felkínálják megoldásként. Ez különösen hasznos, ha ügyfelenként hozunk létre úgynevezett projekteket, és az adott projektben tároljuk az ügyfél szövegeit. Így lehet saját terminológiát is építeni az adott ügyfélnél használatos szavakból, szakkifejezésekből. Számos ilyen szoftver van a piacon, mi a magyar fejlesztésű memoQ-val dolgozunk.

Ez tehát nem jelenti az emberi fordítás kiküszöbölést, csak annak támogatását.

És most lássuk az érveket a humán (emberi fordítás) mellett!

Egy számítógépes program soha nem fogja érzékelni az apró nyelvi finomságokat, nem találja meg az azonos alakú, de eltérő jelentésű szavakat, nem adja át a kultúrát, amelyben az adott szöveg született.

“Kis pénz kis foci – nagy pénz nagy foci” – ez a mondat egy brüsszeli bíróságnak készült beadványban szerepelt. A fordító érzékeli ennek a megjegyzésnek a humorát, és úgy tudja beilleszteni a szövegbe, hogy az angol szöveg olvasója is elmosolyodik rajta, és érzi mögötte a szerző stílusát.

Vannak olyan lefordíthatatlan szólások, mint a “Hátra van még a feketeleves”, amit egy évtizedek óta Magyarországon élő, kiváló nyelvérzékű és magyarul akcentus nélkül beszélő volt kollégám nem értett, és nem érthetett meg. Nem ismerte a történelmi hátteret, hogy a törököktől vettük át a kávéivás szokását a 300 éves török uralom alatt. Buda ostroma előtt kínálták a magyar követeket a törökök a “feketelevessel”. Ilyen esetben a fordítónak meg kell találni a célnyelvben a hasonló szituációra használt saját, eredeti szólásmondást, amire egy gép soha nem lesz képes.

Egy ennél egyszerűbb példa a magyar közigazgatásban elburjánzott kreatív tulajdonnév-adás: a Kúria csak nálunk jelenti a legfelsőbb bíróságot, ezt el kell “magyarázni” egy külföldi olvasónak.

Végezetül azt mondanám, hogy szerintem még egy ideig nem kell tartania a fordítóknak a gépi fordítástól. Amíg az emberek emberek által írt szövegeket szeretnek olvasni, addig az emberi fordításra, a “human touch“-ra is szükség van.